2017. február 16-28.
Egy izgalmakban és élményekben gazdag kaland áll mögöttünk. Jómagam 2008-ban jártam először a Seychelles szigeteken és nagy kíváncsisággal és izgalommal tértem vissza a Paradicsomba.
39 fős csapatunk egy könnyed repülőút után elhagyva az itthoni havas hideget, megérkezett az esős borongós Seychelles –szigetekre :-) A kibővített nemzetközi reptér nyitott verandáján egyből megcsapta orrunkat a trópus illata. Az időjárás picit csalódásnak tűnt,de rájöttünk, hogy az első órákban nem is baj, ha európai bőrünk nem kap sokkot az egyenlítő közelében.
Rövidke busz utunk a bázis kikötőnkbe vezetett Eden Islandra. Ez a mesterséges sziget nem rég lett kialakítva Viktória közelében, mely szigeten több luxus villa, kikötőhely és egy pláza is helyet kapott annak minden kellékével együtt. Amíg a legénység egy-egy tagja belevetette magát a bevásárlásba a hajófeltöltéshez, addig a kapitányok és segédeik gördülékenyen átvették mind az öt katamaránt és egy igen jól szervezett breefingen is részt vettek kihajózás előtt. A jól felszerelt élelmiszer bolt és a breefing is kellemes meglepetés és nagy előrelépés volt 2008-as emlékeimhez képest :-)
Estére a nap is kisütött és amint beesteledett egy kellemes koktélbár teraszán relaxált csapatunk.
A kikötőt és egyben Mahe szigetét másnap délelőtt hagytuk el, amikorra már hét ágra sütött a nap és kellemes vitorlázós szél fújt. Cél Praslin-sziget volt, melyhez közeledve megálltunk fürödni és sznorizni. Praslinon a Dream Yacht kikötőben töltöttük az éjszakát teljes kényelemben :-) Másnap reggel a helyi BKV-val csupán 5 helyi pénzért (seychelli rúpia) ellátogatunk a Walle de Mai Nemzeti Parkba ahol egy kellemes sétát tettünk a világörökségnek számító óriáspálmák árnyékában. Aki ezen a szigeten jár, nem szabad hogy kihagyja ezt a parkot, vagy ha valaki még jobban el szeretne merülni a helyi flórában és faunában annak javasoljuk a Fort Ferdinánd park meglátogatását, nem fog csalódni. A kellemes délelőtti túra után vitorlát bontottunk és meglátogattuk a világ első 10 strandjába beletartozó csodaszép partot, Anse Laziot. Ahogy a nap veszített erejéből tovább hajóztunk Curieuse-sziget mellett, ahol a doktor háza előtt néhányan partra szálltunk megcsodálni egy óriás teknőst, majd véglegesen elfoglaltuk éjszakai horgonyzóhelyünket a sziget északi oldalán.
Csodás naplemente és nyugodt éjszaka után következett a teknőssziget felfedezése, csupán 15 Euro/fős belépő megfizetése után szabadon lehetet barangolni a szigeten és megfigyelni az otthonosan közlekedő teknősöket, kihagyhatatlan program, ha valaki ott jár.
A szigetet délidőben hagytuk el és 30perc hajózás után megérkeztünk a csodás ”egypálmafás” korall zátonyokkal körbevett St. Pierre szigetecskéhez. Itt akár egy hetet is el lehet tölteni annak aki szereti csodálni a színes halakat, úszó teknősöket, rájákat vagy épp a cápákat, mert hogy mindenhez volt nekünk is szerencsénk :-) A sznorkelezést Ile Cocos szigetén folytattuk. Napnyugtára esőfelhők közeledtek és igen csak tempósan visszatértük a praslini marinába, lévén ott a kikötőben minden időjárási körülmény között nyugodtan tölthetjük az éjszakát, továbbá étterem és bolt is van a kikötő közelében.
Hajózásunk 4. napjára tervezett programunk átíródott, mivel a csapat továbbra is sznorkelezős és beach programra vágyott a megelőző napok élményeiből táplálkozva. Így a Curieust kihagytuk programunkból, ahogy ez történt 2008-ban is. Ígérem, ha még egyszer visszamegyek, partra szállok és megírom személyes tapasztalataimat :-) Corieus-sziget egésze nemzeti park, partra szállni is csak engedéllyel és helyi személyzettel lehet. Belépő 36 Euró és ezért az összegért 2 órás tárlatvezetést is kap az odalátogató.
Ezen a napon nem volt velünk kegyes az időjárás, igaz igyekeztünk megszökni az eső elől, amit délelőtt sikerült is, és jutottunk el a Sisters-szigetekhez, melyek, mint oly sok sziget ebben az országban, magánszigetként működnek, vagy tilos a partraszállás, vagy borsosan megkérik az árát. Mi lehorgonyoztunk és megfőztük halebédünket :-) Apropó halebéd, Seychellen -a nemzeti parkokat kivéve- engedélyezett a horgászat és ehhez a bázison lehet felszerelést is bérelni, vagy ahogy tették a csapatunkból többen is, itthonról is lehet vinni horgászkellékeket. A sikerélmény garantáltan nem marad el :-) Ha valaki mégsem hódol a horgászat szenvedélyének akkor Praslinon a marinában bizton találkozik a helyi mindentudóval, ami halat is kínál frissen pucolva a megfáradt hajósoknak, sőt ha kell el is készíti.
Délutánra összefüggő esőfelhő közeledett, így gyorsan célba vettük La Digue icipici marináját, ami igazából egy mesterséges öböl. Kb. 10-15 hajó fér be az öbölbe, mérettől függően, ugyan is a helyi 60-80 lábas katamaránok is itt szoktak kikötni 1-1 éjszakára utasaikkal. Kisebb, vagy inkább nagyobb szerencsénkre, 3 óra logisztika után mind az 5 hajónk lehorgonyzott, majd farkötelekkel rögzítette magát a kikötőben. Ez a kikötő egy külön cikket érdemelne, bármely hajózási lapban…de ha valakit érdekel szívesen kifejtem bárkinek :-) La Digue egy „csoda”, amely kezdi elveszíteni fényét. Úgy éreztük, hogy a természet kezd eltávolodni az embertől, vagy épp az ember távolodik el tőle…. 9 éve még csak gyalogosan bicajjal, vagy esetleg ökrös szekérrel lehetett közlekedni, most már taxik és motorok is nyüzsögtek ezen az aprócska szigeten, szinte minden parton zajlott építkezés, ugyanekkor a szolgáltatások mit sem változtak az elmúlt sok-sok évben, nekem az a régebbi La Digue jobban tetszett talán...Egy egész napot töltöttünk itt. 35 bicajjal vágtunk neki a sziget felfedezésének, a nap végére vízi biciklizés lett, mivel belekerültünk egy igazi monszun esőbe, nem csak a napsütés és türkizkék víz lehet ámulatba ejtő, hanem egy összefüggő monszuneső is :-) A sziget partjai közül Grand és Petit Anse varázsolta el leginkább csapatunkat, és az hogy a lakosok igen kedvesek ,mosolygósak és cseppet sem stresszesek.
Túránk utolsó hajós napján, az esős reggelt követően irányba vettük Mahe szigetét és ismételten kidobtuk a horgász felszereléseket a finom ebéd reményében. A szél csak méréskelten fújt és így az eső többször is utolért bennünket. Mire megközelítettük a főszigetet, kiderült az ég, és mi is, mert volt hajónk ahol volt kapás is és hal is. Kora délután a Viktóriában található töltőállomásra siettünk, hogy még a délutáni hajrá előtt feltankoljuk hajóinkat üzemanyaggal és még egyet tudjuk fürdőzni, mielőtt beállunk kiindulási kikötőnkbe. A művelet tökéletesen sikerült, pedig a töltő állomást jól elrejtették :-)
Utolsó megállónk így a Viktória előtt található Sainte Anne Nemzeti Park volt, ahova horgonyzásunkat követően szinte azonnal megérkeztek a parkőrök és kérték a fejenként 15 Eurós/fő parkbelépőt.
Seychellen nem jellemzőek a kikötői díjjak, csak a nemzeti park belépők, valamint a kikötő személyzetének fizetendő közreműködési díjjak :-)
Gyönyörű naplementében és szélcsendben érkeztünk meg kiindulási kikötőnkbe.
A túrát összegezve, csodaszép volt, volt benne minden amit Seychelles kínál: szél, napsütés, eső, szélcsend, természet, finom halak, óriás teknősök és nyugalom…
Seychelles még paradicsomi, de ha fejlődés ilyen ütemben halad főleg természetet nem megbecsülve, úgy sajnos, de veszíteni fog fényéből.
Mi tervezetten 5-6 év múlva visszatérünk és helyzetjelentünk :-) majd.
De addig is, ha valakinek kedve támad egy igazi egzotikus kalandhoz, akkor keresse irodánkat bátran, sok hasznos információval, térképekkel, navigációs segédanyagokkal és program tippekkel tudunk szolgálni, és természetesen remek hajókkal :-)
