Január közepén, a tél derekán, szállt fel kis csapatunk a párizsi átszállással a St. Martin repülőterére tartó Air France repülőre. Az izgalom nagy volt, hisz néhány óra repülést követően (2+9óra), elhagyva a repteret igazi nyári klíma és karibi hangulat fogadta csapatunkat
St. Martin a Karib-tenger egyik leginkább európaizálódott szigete. Reptere a Juliana Airport a világ talán legizgalmasabb és egyben legveszélyesebb reptere is, ugyanis a leszálló pálya tövében ott egy meseszép plázs és a sziget egyik fő látványossága, hogy innen testközelből nézhetjük a le és felszálló kicsi és óriás gépeket is.
A megérkezést követően villám átöltözés vagy inkább levetkőzés és irány a kikötő, ahol csodás katamaránok vártak a felfedezőkre. St Martin-ról az utunk elsőre Anguillára vezetett. 2 napot töltöttünk vizein, bejártuk Sandy Island-et a picike homokszigetet, Prickly Pear zátonyait és hófehér homokos strandját, ahol sznorkelezés közben csodaszép tengeri élőlénnyel nézhettünk farkasszemet. A sziget nagy nyugalmat árasztott, talán ennek köszönhetően tartott a vámon a bejelentkezésünk közel 2 órán át :-). Igaz csak a hajóvezetőket terhelte e nemes feladat, addig a legénység strandolt, vagy reggae-t hallgatott a parti bárban egy rumos ital kíséretében. Az éjszaka egy természetvédelmi parknak nyilvánított öbölben ért véget, ahol a naplemente minden európai naplementétől sárgább, misztikusabb és gyorsabb is volt.
Reggel friss kókusz itallal indított a legénység, amit a helyi halász ajándékozott nekünk, mivel halat még nem fogott:-). Következő állomásunk a delfin park volt, ahol csapatunk nagy része most úszhatott először delfinekkel. A közel 1 órás delfines program lenyűgöző volt: volt puszi a delfinnel, ölelés, együtt úszás, simi…szóval életre szóló élménnyel gazdagodtunk ezen a napon is. Mivel hajóink a delfin park mellet horgonyoztak, így akik a hajón maradtak is csodálhatták a mutatványt.
Anguilla-t elhagyva visszatértünk St. Martinra, ahol vételeztünk édesvizet hajóinkra és feltöltöttük hűtőinket friss élelmiszerrel és Carib sörrel.
A helyi sörök nagyon finomak még a hölgyek is szívesen elkortyolgatnak 1-1 üveggel, a helyi rumok viszont egyenesen mámorítóak, szinte minden ízesítésben kaphatóak, tisztán jéggel, vagy akárhogy is igen ízletesek. Többnyire minden nagyobb karibi-szigeten van saját készítésű rum és minden szigeten a helyi a legfinomabb, aki nem hiszi járjon utána.
Izgalmas nap elé néztünk első célpontunk az Il Tintamare vízi nemzeti park volt, ami érintetlen természetével kápráztatta el a hajósokat, majd ebédidőben az Ile Pinel szigetre hajóztunk át, ami egy igazi különlegesség. A bárpultok a vízben állnak, a strandolók koktélos poharakkal a kezükben sétálnak a hófehér parton, ahová egyesek túra kajakkal érkeznek. A helyi beach étterem kínálatában az első 5 helyen csak homár szerepelt különböző tálalásban. Aki nem a földi élvezeteknek hódolt az egy kijelölt sznorkelező helyen csodálhatta a víz alatti élővilágot; nekünk itt sikerült úsznunk először teknőssel a túránk ideje alatt. Nem is merem bevallani, hogy hány fokos volt a víz…28,5°C:-).Délutáni programunk egy jó 15-18 csomós szélben való vitorlázás volt St. Barths szigetére. Közel 3 óra remek vitorlázás után el is értük St. Barth első olyan szigetét, ahol kötelező a megállás. Ez az öböl sziklafalakkal körülölelt és végre nem csak a hófehér homok látványa vonzotta a tekintetünket. Újabb csobbanás következett újabb teknősökkel és csodás halakkal. Amikor már a nap veszített erejéből behajóztunk St. Barths legnagyobb horgonyzó helyére a Gustavia öbölbe.
A sziget a Karib-tenger St. Tropez-ja, itt biztos megfordulnak a legmenőbb jachtok és legtehetősebb gazdáik is, de nem csak a vízen, a szárazföldön is találhatunk csodaszép luxus villákat és szállodákat is. Ezen a földi paradicsomnak tűnő helyen, amit a legenda szerint Rockefeller fedezett fel, mi is eltöltöttünk egy egész napot a szárazföld bebarangolásával, ami nem kis szó, ha azt nézzük, hogy mi hajózni érkeztünk:-). Volt, aki robogóval, volt aki quaddal és volt, aki autóval vágott neki a sziget dombos vidékének. A kölcsönzőben mindenkit megnyugtattak, hogy a szigetet max. 1 óra alatt körbe lehet utazni, és hogy senki ne aggódjon, bármely utat is választja majdnem biztos, hogy a végén a Karib tengerrel fog találkozni. Szóval ide nem kell térkép, mindenki mehetett a megérzése után. Amit túránkon láttunk: csodás plázsokat türkizkék vízzel, óriás hullámokkal, a világ egyik legveszélyesebb repterét, ahova csak külön engedéllyel rendelkező pilóták szállhatnak le és fel kisgépeikkel, utakon sétáló teknősökkel, kalóz bolttal, luxus üzletekkel, éttermekkel….mi szem szájnak ingere. A második gustaviai éjszakánkra beálltunk a város kikötőjébe, no nem a luxus jachtok közé, hanem a városháza elé:-), ahol a kikötés olcsóbb volt, mint az Adrián. Másnap, egy gyors vámolást követően, mert ezt ki nem szabad hagyni:-), búcsút intve e csodás szigetnek ismét visszaindultunk St. Martinra, hogy felfedezzük a sziget holland oldalát és közelről megnézhessük a világ egyik legnagyobb óceánjáróját.
Ahogy visszaértünk St. Martinra, az idő felgyorsult. Már csak pár napunk maradt, hogy teljesen kiaknázzuk a sziget adta „gyönyöröket”.
St. Barts után Philipsburgban kötöttünk ki, ami az óceánjáró luxus hajók közkedvelt úti célja. Láttunk is csodaszép úszó városokat testközelből. Amikor elhajóztunk mellettük, úgy éreztük magunkat mit hangya az elefánt mellett. Philipsburgban nem sokat időztünk, alig vártuk, hogy megérkezzünk Maho Bay-re, arra a szent helyre, ahol olyan közel lehetünk hajókkal a leszálló repülőkhöz, mint sehol máshol a Világon. Szerencsénk is volt és nem egy leszálló gép került kameráink lencsevégére. Felejthetetlen élmény volt, amikor árbócainkat féltve izgultuk végig a leszállásokat.
Az utolsó hajózásos napunk nyugodtnak ígérkezett, miután értesültünk róla, hogy otthon Magyarországon -11 fok van nálunk pedig 31... tudtuk, hogy jó helyen vagyunk. Meglátogattunk 2 csodás partot, vitorláztunk a szikrázó napsütésben és megfogtuk az első fél halunkat:-), Bizony, amikor a legénység húzta kifele a csalira akadt halat, egy másik hal feltehetően egy kisebb cápa, félbeharapta azt. Amikor kiemeltük a halacskát igen csak scifibe illő volt a jelenet:-.) Kívántunk tőle, majd visszadobtuk a Karib-tengerbe. Kiindulási kikötőnk bejáratában napozó leguánok fogadtak bennünket, hihetetlen látványt nyújtottak, ahogy lógtak a fákon vagy épp csoportosan napoztak a sziklákon. A hajózásunkat követő 3 napban a pihenésé volt a fő szerep, meglátogattuk a lepkefarmot, ahol 30cm-átmérőjű lepkék is laktak, jártunk a sziget csúcsán, és fürödtünk a türkizkék vízben… Jókor jó helyen voltunk:-)
